A ragaszkodás szakítás után azt jelenti, hogy a kapcsolat lezárása ellenére az érzelmi kötődés továbbra is nagyon erős marad. Ilyenkor az ember fejben és érzelmileg is nehezen tud elszakadni a volt partnertől, még akkor is, ha a kapcsolat már véget ért vagy nyilvánvalóan nem folytatható.

Ez az állapot gyakran a végleges szakítás jelei felismerése után jelenik meg. Amikor egy kapcsolat lezárul, az érzelmi folyamatok nem állnak meg azonnal, és a kötődés még hosszú ideig jelen maradhat.
A ragaszkodás szakítás után természetes folyamat is lehet, hiszen egy fontos kapcsolat nem tűnik el egyik napról a másikra. A nehézség akkor jelenik meg, amikor az érzelmi kapaszkodás tartóssá válik, és az ember nem tud visszakapcsolódni a saját életéhez.

A ragaszkodás szakítás után gyakran ezekben a jelekben jelenik meg:
– állandó gondolás a volt partnerre,
– a kapcsolat idealizálása,
– reménykedés a visszatérésben,
– nehézség az elengedésben,
– a szakítás utáni üresség felerősödése.

Sok esetben a kapcsolat korábban már hosszabb ideje válságban volt. A párkapcsolati válság, az ismétlődő konfliktusok vagy a tartós érzelmi távolság ellenére az érzelmi kötődés még mindig erős maradhat.
Különösen nehéz lehet az elengedés akkor, ha a kapcsolat intenzív vagy hullámzó volt. Az ilyen kapcsolatokban gyakran erősebb érzelmi lenyomat marad, ami a lezárás után is fenntartja a ragaszkodást.

A pszichológia szerint a ragaszkodás szakítás után sokszor nemcsak a másik személyről szól, hanem arról is, amit a kapcsolat jelentett: biztonságot, identitást, jövőképet vagy érzelmi megtartást.
Sokszor nem csak a másik embert gyászoljuk, hanem azt az elképzelt jövőt is, amely hozzá kapcsolódott.

A gyógyulás gyakran ott kezdődik, amikor az ember felismeri: a kapcsolat vége nem jelenti azt, hogy az életben minden lezárult.

A kérdés sokszor így jelenik meg:
Valóban a másik emberhez ragaszkodom még – vagy ahhoz az érzéshez, aki mellette lehettem?