A párkapcsolat szeparációs szorongás azt az állapotot írja le, amikor a partner távolléte, eltávolodása vagy csökkenő jelenléte aránytalanul erős belső feszültséget vált ki. Ilyenkor nem egyszerű hiányérzetről van szó, hanem fokozott szorongásról, bizonytalanságról és kapaszkodásról.

Ez megjelenhet akkor is, ha a másik valójában nem akar elhagyni, csak kevesebb ideje van, nem elég gyorsan reagál, vagy átmenetileg befelé fordul. A belső rendszer ezt mégis veszélyként élheti meg.
A párkapcsolat szeparációs szorongás gyakran a kapcsolattól való félelem másik oldala. Ilyenkor nem a közelség tűnik túl soknak, hanem a távolság válik nehezen elviselhetővé.

Sokszor összefügg azzal is, hogy a kapcsolatban nincs elég stabilitás vagy kiszámíthatóság. Az elköteleződés hiánya, az ingadozó jelenlét vagy az ismétlődő közeledés-visszalépés erősen felerősítheti ezt az élményt.
Bizonyos helyzetekben az elköteleződéstől való félelem és a szeparációs szorongás egyszerre is jelen lehet. Ilyenkor valaki egyszerre fél a túl nagy közelségtől és a másik elvesztésétől, ami különösen erős belső hullámzást hozhat létre.

A párkapcsolat szeparációs szorongás gyakran ezekben a jelekben jelenik meg:
– túlzott aggodalom a partner elvesztésétől,
– állandó visszajelzésigény,
– nehéz megnyugodni a másik távollétében,
– fokozott érzékenység a távolságra,
– kapaszkodás vagy túlzott ellenőrzés,
– és az az érzés, hogy a kapcsolat biztonsága bármikor széteshet.

A pszichológia szerint ez a működés gyakran korai kötődési bizonytalanságokhoz, kiszámíthatatlan érzelmi környezethez vagy korábbi elhagyásélményekhez kapcsolódik. A jelen helyzet ilyenkor egy régebbi belső mintát aktivál.
Fontos különbség, hogy a szeparációs szorongás nem egyszerűen túlérzékenység. Sokszor annak a jele, hogy a belső biztonság még erősen a kapcsolat állapotától függ.

A kérdés sokszor így jelenik meg:
Valóban a jelenlegi távolság ennyire veszélyes számomra – vagy egy régebbi belső félelem szólal meg benne?