Az elköteleződéstől való félelem azt jelenti, hogy valaki vágyhat a kapcsolatra, mégis nehezen tud teljesen beleállni a tartós közelségbe, a vállalásba és a hosszabb távú kötődésbe. Ilyenkor a közelség egyszerre vonzó és félelmetes.

Ez a működés sokszor nem tudatos döntés. Inkább belső feszültség: amikor valaki szeretne kapcsolódni, de ahogy a kapcsolat komolyabbá válik, megjelenik benne a visszahúzódás, a bizonytalanság vagy a menekülési késztetés.
Az elköteleződéstől való félelem a kapcsolattól való félelem egyik leggyakoribb formája. Itt nem általában a kapcsolat gondolata ijesztő, hanem az a pont, ahol a közelségből valódi vállalás lenne.

Ennek külső következménye gyakran az elköteleződés hiánya. A kapcsolat jelen lehet, a másik felé irányuló érzések is létezhetnek, mégis újra és újra elmarad az a döntés, amely valódi biztonságot és irányt adna a kapcsolatnak.

Az elköteleződéstől való félelem gyakran ezekben a jelekben jelenik meg:
– közeledés után visszalépés,
– bizonytalanság a komolyodó kapcsolatban,
– halogatás,
– túlzott szabadságigény,
– nehézség a jövő kimondásában,
– vagy az az érzés, hogy a kapcsolat egy ponton túl nyomasztóvá válik.

Bizonyos helyzetekben ez a félelem a távolság megélésére is kihat. Ha valaki egyszerre vágyik a kapcsolatra és fél is tőle, a partner közelsége és távolléte egyaránt erős belső feszültséget mozgathat meg, ami akár párkapcsolat szeparációs szorongás formájában is megjelenhet.

A pszichológia szerint az elköteleződéstől való félelem mögött gyakran korábbi sérülések, csalódások, kötődési bizonytalanság vagy a kontroll elvesztésétől való félelem áll. A vállalás ilyenkor nem biztonságnak, hanem kockázatnak érződik.
Fontos különbség, hogy ez a működés nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki nem akar szeretni vagy kapcsolódni. Gyakran inkább arról van szó, hogy a mélyebb kötődés egy régi belső bizonytalanságot aktivál.

A kérdés sokszor így jelenik meg:
Tényleg a kapcsolat nem megfelelő számomra – vagy attól félek, amit egy valódi vállalás bennem megmozgatna?