A féltékenység kezelése nem azt jelenti, hogy valaki egyik napról a másikra megszünteti az érzéseit. Inkább azt, hogy fokozatosan megtanulja felismerni, megérteni és szabályozni azt, ami benne aktiválódik, amikor veszélyben érzi a kapcsolatot vagy a saját helyét benne.

A féltékenység kezelésének első lépése általában az, hogy az ember különbséget tudjon tenni érzés és tény között. Attól, hogy valami erős szorongást kelt, még nem biztos, hogy valóban megtörtént vagy veszélyt jelent.
Ez nem az érzések tagadása, hanem annak felismerése, hogy a belső reakció önmagában még nem bizonyíték.

A féltékenység kezelése gyakran ezekre a lépésekre épül:
– az érzések tudatosítása,
– a kiváltó helyzetek felismerése,
– a belső bizonytalanság megértése,
– az impulzív reakciók lassítása,
– nyíltabb kommunikáció,
– és a saját önérték, biztonságérzet erősítése.

Sokszor fontos felismerni azt is, hogy a féltékenység nemcsak a másik emberről szól, hanem a saját belső állapotunkról. Ha a háttérben önértékelési sérülés, veszteségtől való félelem vagy kötődési bizonytalanság áll, akkor a kezelés nem állhat meg ott, hogy az ember egyszerűen próbál kevésbé reagálni.
Ilyenkor valódi változás inkább akkor indul el, amikor láthatóvá válnak a féltékenység lelki okai is.

A kapcsolati szint ugyanilyen fontos. A féltékenység kezelése könnyebb olyan kapcsolatban, ahol jelen van a bizalom egy kapcsolatban, az őszinte kommunikáció és a kölcsönös tisztelet.
Ha viszont a kapcsolat alapja tartósan bizonytalan, visszatérő titkolózás vagy érzelmi kiszámíthatatlanság van jelen, akkor a féltékenység újra és újra felerősödhet.

A kezelés nem egyenlő az önelnyomással. Nem arról szól, hogy valaki szégyellje a saját érzéseit, hanem arról, hogy ne hagyja, hogy azok automatikusan irányítsák a viselkedését.
Hosszabb távon a cél nem a teljes érzelemmentesség, hanem az, hogy a féltékenység ne rombolja le a belső stabilitást és a kapcsolat működését.

A kérdés sokszor így hangzik:
Hogyan tudom úgy komolyan venni azt, amit érzek, hogy közben ne adjam át teljesen az irányítást a félelmemnek?