Ha Skorpió vagy, akkor te soha nem éred be a felszínnel. Nem a mondatot hallod, hanem a mögötte húzódó rezdülést. Nem a mosolyt figyeled, hanem azt, ami mögötte mozdul. Az igazat keresed — a valódit, a mélyet — akkor is, ha kényelmetlen.

Számodra a kapcsolódás nem könnyed játék, hanem kapu. Ha valakit közel engedsz, azt nem félig teszed. A bizalom nálad lassan épül, de ha egyszer létrejön, szinte törhetetlen. Nem félsz attól, amit mások elkerülnek: érzelmi sötétség, veszteség, átalakulás. Tudod, hogy a lélek ezekben érik.

A kihívás ott jelenik meg, amikor az intenzitást kontrollra cseréled. Amikor azt hiszed, hogy akkor vagy biztonságban, ha fogsz, tartasz, szorítasz. De a lélek — sem a tiéd, sem másé — nem birtokolható.

Az érett Skorpió felismeri: a valódi erő nem a bezárásban van, hanem a nyitottságban. Abban, hogy hagyod, hogy a dolgok megtörténjenek anélkül, hogy mindenre ráfognád a kezed. Amikor nem akarsz gyógyítani, megmenteni, megfejteni — csak jelen lenni.

A Skorpió végső kérdése: Mi történik, ha nem félek attól, amit érzek?

Ha erre megérkezik benned a válasz, a fájdalomból tudás lesz. A veszteségből szabadság. A sötétségből pedig fény.