Az orbis azt mutatja meg, mennyire „közel” vannak egymáshoz a bolygók egy fényszögben.
Nem kell, hogy milliméter pontosan a szögértéken álljanak – mint az életben, itt is van egy
természetes rugalmasság, ezt hívjuk orbisnak.

Minél kisebb az orbis, annál erősebb a hatás.
Minél nagyobb az orbis, annál halkabb, finomabb, távolibb.

A gyakorlatban ez így működik:
– ha két bolygó pontosan a fényszög szögén áll, az a „teljes ereje”
– ha pár fokkal közelebb vagy távolabb vannak, még mindig működik a kapcsolat
– egy bizonyos távolságon túl viszont a hatás elhal

Az orbis olyan, mint két ember közelsége:
– ha nagyon közel vagytok, az sokat formál rajtatok,
– ha távolabb, akkor is van kapcsolat, csak kevésbé intenzív,
– ha túl messze, a kapcsolat elhalványul.

Minden fényszögnél más az orbis engedett mértéke:
– Nap és Hold általában nagyobb orbisszal hat,
– gyors bolygók kisebb orbisszal,
– lassú bolygók pedig igen szigorú, szűk orbisban működnek.

Az orbis segít abban, hogy ne „túladagoljuk” vagy ne „lássuk túl” a fényszögeket.
Nem minden kis szögkülönbség jelent valódi hatást – a lényeg az intenzitás és a közelség.

Az orbis kérdése: „Mennyire erősen kapcsolódik egymáshoz ez a két energia bennem?”

Az orbis nem szabály – inkább érzékeny iránytű, amely segít felismerni, mi működik erőteljesen
és mi csak finoman jelen van.