A megcsalás utáni viselkedés gyakran erősebb, szélsőségesebb vagy kiszámíthatatlanabb, mint amit az ember önmagától megszokott. Ennek oka, hogy a megcsalás nem egyszerű konfliktus, hanem mély bizalmi sérülés, amely egyszerre érinti az érzelmeket, a kötődést, az önértéket és a kapcsolat biztonságérzetét.

A megcsalás után sok reakció valójában krízisreakció. Az ember ilyenkor nem nyugodt helyzetből működik, hanem megrendültségből. Emiatt teljesen gyakori, hogy valaki egyik nap közeledni akar, másik nap eltávolodik, egyszerre akar választ kapni és közben nem bírja elviselni a válaszokat. A viselkedés hullámzása sokszor nem következetlenség, hanem a sérülés természetes következménye.

A sértett fél részéről gyakran megjelenhet:
– fokozott kérdezés
– erős érzelmi hullámzás
– kontrolligény
– düh vagy számonkérés
– fokozott bizonyosságkeresés
– visszatérő gyanakvás
– a partner közelségének egyszerre keresése és elutasítása

Ezek a reakciók többnyire abból fakadnak, hogy a biztonságérzet összeomlott, és az ember valamilyen kapaszkodót próbál találni. A részletek ismerete, az ellenőrzés, a magyarázat kikényszerítése sokszor nem puszta kontrollszándék, hanem kísérlet arra, hogy a történések újra valahogy érthetővé váljanak.

A megcsaló fél részéről szintén sokféle működés jelenhet meg:
– bűntudat
– védekezés
– magyarázkodás
– a történtek kisebbítése
– fokozott közeledés
– visszahúzódás vagy érzelmi bezáródás
– türelmetlenség azzal kapcsolatban, hogy a másik miért nem tud gyorsabban továbblépni

Fontos látni, hogy ezek sem feltétlenül tudatos stratégiák. Sokszor a szégyen, a bűntudat, a lebukás feszültsége vagy a felelősségtől való félelem alakítja őket. Ettől még a reakciók lehetnek bántóak vagy rombolóak, de nem ritka, hogy a háttérben ugyanúgy krízis, tehetetlenség vagy belső szétesés áll.

A megcsalás utáni viselkedés ezért mindig a teljes helyzet részeként értelmezhető. Nemcsak azt mutatja meg, ki hogyan reagál a történtekre, hanem azt is, hogy van-e még valódi tér az őszinteségre, a felelősségvállalásra és a megcsalás feldolgozására. A viselkedésből idővel kirajzolódhat, hogy a felek a kapcsolat helyreállítása felé mozdulnak-e, vagy inkább tovább mélyül a távolság.

Sok kapcsolatban a legnagyobb nehézség nem maga az első reakció, hanem az, amikor ezek a működések tartóssá válnak. Ha a kérdezésből állandó ellenőrzés lesz, a bűntudatból védekezés, a fájdalomból pedig folyamatos újrajátszás, akkor a kapcsolat könnyen beleragadhat a sérülés utóéletébe. Innen nézve a megcsalás utáni viselkedés nem melléktéma, hanem a teljes feldolgozási folyamat egyik legfontosabb része.

A kérdés sokszor így jelenik meg:
Amit most teszek, az valóban engem képvisel – vagy csak a sérülés pillanatnyi túlélési reakciója?