A kvadrát két bolygó között olyan, mintha két irány egyszerre szeretne érvényesülni benned. Nem arról szól, hogy valami „rossz” lenne benned. Inkább arról, hogy két fontos szükséglet nem ugyanabba az irányba mutat.

Ez feszültséget hoz, belső ellentmondást, méha türelmetlenséget vagy frusztrációt. Olyan érzést, hogy „valahogy oldani kellene, de nem tudom hogyan” és ez teljesen rendben van.

A kvadrát az a hely, ahol tanulsz, ahol fejlődsz, ahol kitartást építesz. Nem egyszerre, nem gyorsan, hanem lépésről lépésre. Nem baj, ha néha kényelmetlen, a növekedés ritkán kényelmes.

A kvadrát ereje abban van, hogy mozgásban tart. Nem engedi, hogy megállj ott, ahol éppen vagy. Lök egy kicsit tovább, még akkor is, ha ezt eleinte nehéz megélni.

Idővel ez a fényszög hozza a valódi stabilitást: a belső érettséget, amikor már tudod, hogyan tartsd össze a két irányt úgy, hogy nem húznak szét, hanem támaszt adnak.

A kvadrát kérdése: „Mit tanulok ebből az ütközésből – magamról?”