A gaslighting olyan érzelmi manipulációs forma, amelyben az egyik fél fokozatosan megkérdőjelezi a másik érzéseit, emlékeit, megfigyeléseit vagy valóságérzékelését. A cél nem mindig tudatos, de a hatás gyakran ugyanaz: a másik ember egy idő után egyre kevésbé bízik önmagában.

A gaslighting általában nem egyetlen mondatból vagy egyszeri vitából áll. Inkább ismétlődő működés, amelyben a másik fél újra és újra azt az üzenetet kapja, hogy rosszul emlékszik, túlérzékeny, félreérti a helyzetet, vagy eltúlozza azt, amit megélt.
Emiatt a gaslighting különösen romboló lehet, mert nemcsak a kapcsolat biztonságát gyengíti, hanem a saját belső tájékozódást is.

A gaslighting gyakran ezekben a mintákban jelenik meg:
– a másik érzéseinek rendszeres lekicsinyítése,
– történések letagadása vagy átfordítása,
– az a sugallat, hogy „ezt csak te képzeled”,
– a másik túlérzékenynek vagy bizonytalannak beállítása,
– a saját felelősség folyamatos eltolása.

Ez a működés gyakran toxikus kapcsolat része, és sokszor megjelenik nárcisztikus kapcsolat vagy érzelmi manipuláció párkapcsolatban formájában is.
Hosszabb távon a gaslighting következménye lehet fokozott önbizalomvesztés, állandó önellenőrzés, bűntudat és az az érzés, hogy az ember már a saját tapasztalatában sem tud biztosan megkapaszkodni.

A legnagyobb nehézség gyakran az, hogy a gaslighting kívülről nem mindig látványos. Sokszor hétköznapi mondatok, félrefordítások és finom kommunikációs torzítások formájában jelenik meg.
Éppen ezért a felismerés gyakran nem egyetlen jelenetből születik meg, hanem abból, hogy az ember visszanézve látja: ebben a kapcsolatban egyre kevésbé tudott bízni a saját érzéseiben.

A kérdés sokszor így hangzik:
Valóban én látom rosszul a helyzetet – vagy fokozatosan elbizonytalanítottak abban, amit átéltem?